Interjú Pogány Bernadettel a 2022/23-as tanév leendő elsős osztálytanítójával

– Kérünk szépen egy rövid bemutatkozást – mi az, amit szívesen megosztanál a privát életedről?

– 1974-ben születtem Budapesten, Gyerekkoromban szüleimmel és két bátyámmal, illetve most családommal is Pilisvörösváron éltem és élek, itt jártam általános iskolába is. A középiskolát az Óbudai Árpád Gimnáziumban végeztem, majd egy év hamburgi babysitterkedés után felvettek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-német nyelvtanári szakára. Diplomámat 2001. januárjában vehettem át. Ugyanezen év szeptemberében férjhez is mentem és családot alapítottunk. 5 gyermekünk született – 4 lány és 1 fiú, 6 és 20 év közöttiek.

– Mióta tanítasz és hogyan találkoztál a Waldorf pedagógiával?

– A hosszú otthon töltött évek alatt több képzésen is részt vettem. Elvégeztem a népi játszóházvezető tanfolyamot, a népi játék és tánc az iskolában című programot, a Waldorf kézimunkatanár képzést, a Waldorf osztálytanítói képzést, és jelenleg is a Waldorf óvodapedagógus képzésre járok. Nagyon érdekel a Waldorf pedagógia egész íve. Mindig volt bennem egy kis bizonytalanság, hogyan is kellene nyelvórát tartani első és második osztályban. Szerettem volna szorosabban kapcsolódni az óvodához, hogy elkerüljem az erős váltást. Már látom, hogy jó döntés volt az óvónőképzés elkezdése, mert sok szempontot és módszert adott a kezembe, aminek a legnagyobb hasznát majd elsős osztálytanítóként fogom kamatoztatni.

– A saját gyermekeid is Waldorf intézményekben tanulnak/tanultak?

– A gyerekeim nem Waldorf intézményekben tanulnak/tanultak, hanem Vörösváron a Palánta Általános Iskolába. Ez egy alternatív iskola, ami nagyon közel van az otthonunkhoz. A kisebb gyermekek miatt nem tudtam vállalni a mindennapi ingázást, autózást, így egy köztes megoldást választottunk a Waldorf és a hagyományos oktatás között. Nem bántuk meg, mert a gyerekek szerették és szeretik a Palántát, a Waldorf szellemiséget pedig megkapják tőlem otthon.

– Hogy kerültél a Pátyi Waldorf Iskolába és hogy érzed itt magad?

– 4 éve kerültem Pátyra, eleinte csak heti 2 napot tanítottam 3 osztályban. Majd évről-évre egyre többet vállaltam némettanárként, és az egyik osztálynak a kézimunka tanára is én lettem. A kezdeti időszak nagyon nehéz volt, hiszen pályakezdőnek számítottam. Nagyon sok biztatást és szeretetet kaptam a kollégáktól, így végül megtaláltam a helyem és a céljaim is.

– Nagycsaládosként hogyan tudod összeegyeztetni a szakmai és családi életet?Hogyan tud ebben támogatni a családod?

– A családom végig mögöttem állt és támogattak. A legtöbb segítséget édesanyámtól kaptam és kapom máig is, aki mindig ugrásra készen áll. Így tudok egyensúlyozni család és munka között.

– Leendő osztálytanítóként van-e bármilyen célod, elképzelésed, ami mellett szeretnél kitartani (pl. tanulmányok folytatása, egyedi módszertan alkalmazása, stb.)?

– Nagyon szeretném továbbadni azt a sok tapasztalatot, amit anyaként a gyerekeim által szereztem. Mert egy osztálytanító nem csupán pedagógus, hanem az egész személyiségével neveli és kíséri a rá bízott gyerekeket. Persze az óvónőképzést nem szeretném félbe hagyni, hiszen nem tudhatjuk, hogy még mit hoz a jövő.

– Mi volt az, ami az ismerkedő játékok során azt üzente neked: “ez a te osztályod lesz”?

– Az osztálytanítóság hirtelen pottyant az ölembe, miután megkértek a kollégák, hogy tartsam meg én az ismerkedő játékokat a leendő elsősökkel. Örömmel vállaltam el. Már az első csoport után éreztem, itt többről van szó, mint egy egyszeri „beugrásról”. Minden simán ment, a gyerekek és én is élveztem a folyamatot és a második nap egyértelművé vált, hogy ezeknek a gyerekeknek csakis én lehetek az osztálytanítója!

– Nem sajnálod-e, hogy a szaktanári munkát át kell adnod egy nagyobb, fárasztóbb kihívás kedvéért?

– Miután a családom is rábólintott és megígérték, hogy megadnak minden támogatást, vállalom az új szerepem. Lehet, hogy fárasztóbb és nagyobb kihívás az osztálytanítóság, mint a szaktanári munka, de úgy gondolom, hogy minden munka, amit a tanításba fektetünk, 100%-ig megtérül. A saját gyerekeim már elég nagyok ahhoz, hogy ha kevesebb időt töltök is otthon, az már nekik nem okoz nagy problémát.

– Van-e az iskolában eddig tapasztaltak hatására kialakult ötleted, amit majd szeretnél megvalósítani?

– Mostanában gyakran jut eszembe egy 29 éves fiatalember, Siklósi Örs hitvallása, aki zenészként azt vallotta, „kétféleképpen lehet egy hegyet megmászni: szenvedhetsz, hogy milyen fárasztó, fáj mindened és amúgy is minek, vagy bevállalod, hátadra veszed a zsákod és teljesíteni akarod a lehető legjobban”. Nagyon bízom benne, hogy a gyerekekkel együtt örömmel rohanunk majd fel a hegy tetejére, és szárnyaikat kibontakoztatva indulnak tovább az életben.