A harmadik osztály június elsején mutatta be a Mózes című színdarabot. A művet a Biblia szövegének, zsoltárok és versek felhasználásával írta osztálytanítójuk tíz évvel ezelőtt, az akkori harmadik osztályának. „Akkor is jól sikerült az előadásunk, de akkor, tíz éve, túlságosan belefáradtunk. Kockázatos vállalkozás, ha egy osztálytanító színdarabot ír az osztályának. A szöveg is túl nehéz volt akkor, a történet sem volt eléggé összefüggő. Idén sokat változtattam, alakítottam a darabon, hogy emészthetőbb legyen. Nem mesterségem a színdarab-írás és ez sok buktatóhoz vezethet; ugyanakkor jó játék a darabot úgy alakítani, hogy az a párbeszédeivel, a dalaival, mozgás-formáival az osztályhoz, a gyerekekhez idomuljon” – írta nekünk Hervai János, osztálytanító.

A pünkösd utáni napokban volt az előadás. Ez az ünnep szorosan kapcsolódik Mózes életéhez. Igaz, nem a kivonulás eseményéhez, amelyről a darab szólt, hiszen erre húsvétkor emlékeznek meg a zsidók; hanem a kőtáblák átadásának napjához. Mégis a próbák, az előadás során mélyen átéreztük a pünkösd üzenetét. A történetben akkor, amikor Mózes beszél a néphez és az ő hangján az Úr szólal meg. Miként az apostolok szavai által a Szentlélek.

Pünkösd a közösség ünnepe. Már a színdarab létrejötte is közösségi alkotás volt. Sokat köszönhetünk a zenetanároknak: Gertinek, Orsinak, Zolinak és Andrásnak, akik felkészítették a gyerekeket. Andinak, aki segített összehangolni a sok különböző hangfekvésben, ritmusban zenélő gyerek játékát. Hajdani euritmia tanároknak is, akiktől a formákat eltanultuk. Bálintnak, a jó ötletekért. Zolinak és a közönségnek, hogy megjelenítették a tengert. Ez meglepetés volt. A harmadikosok tudták ugyan, hogy át kell kelniük a közönség sorain, de azt nem, hogy az emberek tengerként fognak ringatózni körülöttük. Hogy Bandi kamerái is ringatózni fognak, arra még én sem számítottam. Bandi se!