Első nap

Az indulással fennakadások voltak – a sofőr nem találta meg a találkozópontot, ill. még Budapest határában lebobbant a busz – , amiket az utaztató cég legjobb tudása szerint igyekezett megoldani. Jelentős késéssel érkeztünk meg Zetelakára – éjszaka, ez azonban a gyerekek hangulatán mit sem rontott. A késői órán is szeretettel és vacsorával fogadtak minket szállásadóink és hamarosan mindkét osztály elfoglalta a szobákat.

Második nap

A második napon a busszal Székelyvarsányba utaztunk, ahol egy nagyon kedves és vicces túravezető, Attila kísért minket el egy természetjárásra a környéken. Sokat mesélt a hely sajátosságairól és számos növényre külön felhívta a figyelmet. A gyerekeket természetesen a medvék helyzete és a villanypásztor érdekelte a legjobban. A Tálasbérci kilátónál (a „Mutatónál”) hosszabban pihentünk és Attila elmesélte az onnan látható tájegységeket. Megnéztük a Csurgókői vízesés forrását, majd magát a vízesést is. Megtudtuk, hogy a helyi legelőkön a flórát tekintve óriási a biodiverzitás, így az itteni kecskék tejéből készült sajtban rengeteg gyógynövény hatóanyaga is megtalálható. A napot egy rendkívüli, vacsora előtti fagyizás zárta, amit az elcsigázott társaság nagyon jónéven vett. Az este vidám játékkal telt a vendégház udvarán.

Harmadik nap

Az éjszakai világmegváltó beszélgetések után és nem mellesleg az időeltolódás miatt is, kicsit nehezen ébredt a társaság. Első utunk Farkaslakára vitt a Tamási Áron Általános Iskolába, ahol találkozhattunk az ottani hetedik osztállyal. Rövid ismerkedés után az udvarra mentünk, ahol a lányok nagy körben álltak és azonnal beszélgetni kezdtek, míg a fiúk egy barátságos mérkőzésen egy rögtönzött testnevelésóra keretében mérték össze erejüket futballban. Hamar elrepült az idő és nem zavarhattuk egész nap a tanítást, így tovább indultunk Tamási Áron sírjához, ahol megemlékeztünk az íróról és elszavaltunk közösen egy verset. Elhelyeztünk egy nagy fehér követ is, amibe a Közép-Budai Waldorf logója lett gravírozva. Találkoztunk egy kedves helyi kutyussal is, aki bejött a temetőbe, hogy megsimogassuk.

Ezután megálltunk Korondon, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a híres fazekas portékákkal. A hagyományos színek és minták mellett megjelentek egyedi újítások, amik még érdekesebbé tették a felfedezést. A gyerekek bevetették magukat a bazárba és rácsodálkoztak minden olyan tárgyra vagy díszre, amit még nem láttak.

A következő állomás az Orbán Balázs sírjánál található székelykapu sor volt, ahol az online tananyagban tanult részeket a valóságban is megvizsgálhatták a gyerekek. Az ott lévő különböző kopjafákról is volt lehetőség beszélgetni egy kicsit.

A park zöldje után bementünk Székelyudvarhelyre, ahol egy nagy sétával merültünk el a város hangulatában. A Haáz Rezső Múzeumban megnéztük a Bolyai kiállítást, ami vizuális megoldásaival teljesen elbűvölte a gyerekeket. A 7. osztályos geometria még nem segített teljesen megérteniük, mit is látnak, de a géniusz jelentőségét megismerték. A múzeum után gyalog látogattunk el a Hősök parkjába és több olyan híres magyar szobrát is beazonosítottuk, akikről már tanultunk a történelem órákon. Kellemesen elfáradtunk és jól esett a busszal visszazötyögni a szállásra.

Negyedik nap

Reggel Ivóra utaztunk, hogy szekerekkel vigyenek fel minket egy helyi esztenára, ahol nem csak az állatokkal találkoztunk, de végre kinyílt a végtelen tér és lehetett futni, kézen állni és hangoskodni. A helyiek vendégszeretetének hála megkóstolhattuk az esztenán készült sajtokat és hallhatunk egy keveset arról is, hogy hogyan készül. Annyira ízlett többeknek, hogy haza is vittünk belőle.

Ezután a Nagyküküllőre épült Zeteváraljai víztározóhoz mentünk gyönyörködni a tájban és megmászni a köveket. Délután pedig igyekeztünk haza, mert mindenki részt akart venni a szálláson szervezett kürtőskalács sütésen. Maguk tekerték rá a fára a tésztát és sütötték meg parázs felett. Meglepő módon ezután a vacsora is elfogyott.

Ötödik nap

Gyergyószárhegyen a Lázár grófok kastélyában kezdődött a nap. Voltak akik hamar körbefutották az épületet és a kiállításokat, aztán játszottak az udvaron, de a többség azért figyelemmel járta körbe az öreg falak zugait. Esőre állt, de szerencsére csak akkor kezdett neki, amikor már a buszban voltunk és a Békás-szoros felé tartottunk. A szerpentin és a szoros lélegzetelállító volt még úgy is, hogy nem tudtunk kiszállni. Oda-vissza végig mentünk rajta és próbáltuk befogadni a méreteit. A Pokol Kapuját hátrahagyva megálltunk a Gyilkos tónál sétálni. Volt aki az egész tavat körbejárta, lélegzetelállítóan szép sétaút volt. Az út Gyergyószentmiklóson, az örmény templomnál ért véget, ahonnan visszautaztunk Zetelakára. Lévén az utolsó este, a gyerekekkel táncmulatságot rendeztünk az udvaron, ahol a gyerekek egymásnak tanították a keringő alaplépéseit és szinte mindenki táncolt.

Hatodik nap

Reggel álmosan keltünk, de mindenki időben összekészült a buszindulásig. Még egy elrejtett kismacskát is volt idő felfedezni a bukszusban. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól és elindultunk Budapestre. A visszaúton már nem volt semmiféle fennakadás és a szülők örömére menetrendszerint érkeztünk.